„Kövérít ez az alsó?”

Hazudni... rossz vagy jó? 

Ez a hazugság típusától függ.

A kegyes hazugságokat többnyire ártatlannak ítéljük: nem úgy gondolunk rájuk, hogy bárkinek is sérelmet okoznának.

Sok ember nem köt erős érzéseket a kegyes hazugságokhoz, valójában talán észre sem veszik, hogy egyáltalán hazudnak. A pszichológus szemszögéből nézve az ún. fehér hazugságokat kis horderejű hazugságoknak tekintjük. Mivel a fehér hazugságok esetében nem figyelhető meg érzelmi vagy érzékelési felfokozódás, az ilyen típusú hazugság kimondásakor az ember arcára nem feltétlenül ülnek ki árulkodó mikro-arckifejezések.

Teljesen más lapra tartoznak a „nagy horderejű” hazugságok, ezekről a későbbiekben többször is fogok írni.

Persze a kegyes hazugságok sem egyforma horderejűek, olykor igencsak különböző méreteket öltenek. A kicsik – nevezzük őket túlzásoknak – sokszor segítségünkre lehetnek a mindennapi életünkben.

„A túlzó egyének általában magabiztosabbak, és magasabb teljesítménybeli célokkal rendelkeznek” – mondja Richard Gramzow, az angol University of Southampton pszichológusa. „Az egyén magára irányuló pozitív torzítása előnyöket is rejt magában.”

Mutasd, amíg meg nem csináltad! – ahogy mondani szoktam.

A nagyobb mértékű kegyes hazugságok társadalmi előnyöket rejthetnek magukban – állítja Robert Feldman, a University of Massachusetts pszichológusa. Gondoljunk csak az általános „Hogy vagy?” üdvözlésre. A legtöbb embert nem érdekli igazán a megkérdezett egészségi vagy lelkiállapota, a válaszadó pedig rendszerint azt feleli, hogy „Jól”, bármi legyen is az igazság. Íme a társadalmi méreteket öltött hazugság – mindkét oldalról.

Igazmondás… az általunk ismert társadalom, csikorgó gépezetként működne, ha mindenki minden esetben 100 százalékig igazat mondana. Tehát, mik is azok a szituációk, amikor füllentésen érhetjük magunkat?

Hazudunk, hogy ne sértsük meg mások érzéseit. Ha a párod azt kérdezné: „Kövérít ez az alsó?”, valószínűleg nemmel felelnél, bármi is lenne az őszinte válasz.

Sokszor olyankor sem mondunk igazat, amikor támogatni vagy bátorítani szeretnénk valakit. Még ha azt gondoljuk is róla, hogy álmai nem reálisak – aligha osztjuk meg vele őszinte véleményünket.

Konfliktusok elkerülése vagy megoldása is lehet hazugságra sarkalló ok. Mindenki ismer legalább egy olyan embert, akinek mindig, mindenkor, bármilyen szituációban igaza van. Nyilván mindnyájan sokszor voltunk már abban a kényelmetlen helyzetben, hogy ennek ellenére továbbra is vele maradtunk. Mosoly, puszi, integetés – ez is a hazugság egy fajtája.

Ahogy azt egy kutató megfogalmazta: „A hazugság az emberi természet elkerülhetetlen eleme.”

Ez mindenesetre igaznak tűnik.